köszöntő

Csak úgy tódulnak az emlékek

Nemrégiben megkérdezték tőlem, el tudnám-e képzelni az életemet a Sportcsillagok Gálaestje nélkül. Nem sokat kellett gondolkodnom a válaszon. Nem múlik el nyomtalanul két évtized megannyi emléke.

Mintha tegnap lett volna, hogy Boskovics Jenővel, a Magyar Sportújságírók Szövetségének akkori főtitkárával összetalálkoztam. Elújságolta, az újságírók szavazatai alapján decemberben adják át az Év Sportolója-díjakat, és az eredményhirdetést társadalmi eseménnyé szeretnék tenni. Azonnal igent mondtam. Mindez 1992-ben történt, amikor sportolóink javában készültek a barcelonai olimpiára.

Remélem, nem csak én gondolom így: vállalkozásunk sikerrel járt. Mára a Sportcsillagok Gálaestje megkerülhetetlen sportrendezvény. Amikor a zúgó tapsot hallgatom, amikor meghatódott sportolóink rezdüléseit figyelem, amikor a folyosó zsongása tölti be a teret, és egymás mellett haladnak el sportéletünk kiválóságai, versenyzők, edzők, szövetségi vezetők, s azt látom, politikusok rázzák meghatódottan kezeiket, meglehet, túlzásnak tűnik, de valósággal a mennyekbe repülök. Hihetetlen mennyi élménnyel gazdagodtam a Sportcsillagok Gálaestje által. Mint a futballista, akinek minden apró találat ugyanolyan fontos, akár a távoli bombagól, úgy vagyok én is: különbséget tenni egy-egy díjátadó között nem tudok. Ám ha egyetlen egyet mégis ki kellene választanom, 1996-ot említeném.

Ebben az évben koronáztuk királynővé Egerszegi Krisztinát. Felejthetetlen élmény volt. De ahogy ez eszembe ötlik, tolulnak a további emlékek, s a további rendezvények. Arra, hogy a szervezési feladatokat nem végezzük rosszul, bizonyság: rengeteg felkérést kaptunk egyéb ünnepségek lebonyolítására. 1999-ben például Budapesten ünnepelte megalakulásának 75. évfordulóját a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség, amelynek tagjai világszerte leadták voksukat az Évszázad Sportolóira.

Hazánkban köszöntöttük Juan Antonio Samaranchot és Jacques Rogge-ot, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság korábbi és jelenlegi elnökét, megjelent továbbá Dawn Fraser, Karelin, Keino, Jean-Claude Killy, Larissza Latinyina, Paavo Nurmi fia, Michel Platini és Naim Suleymanoglu is. Soha sehol nem állt annyi világsztár egyszerre a színpadon, mint akkor. Magyarország részéről Egerszegi Krisztina, Papp László és Puskás Ferenc is átvette az AIPS Évszázad Sportolója Díját. Büszkeséggel tölt el, hogy Puskás 70. születésnapi ünnepségét mi rendezhettük, akárcsak az Aranycsapat londoni 6:3-as sikerének 40. évfordulóját.

Bízom benne ugyanakkor, hogy ezek az esték nem csupán nekem: a résztvevőknek és a nézőknek is rengeteg szép emléket jelentenek.

S abban is reménykedem, hogy hozzá tudtunk járulni valamelyest ahhoz, hogy az egész évben megfeszülve dolgozó sportolóink kellő megbecsülésnek örvendjenek. Oly sok örömet és büszkeséget szereznek ennek az országnak! Ők a mi büszkeségeink, gyermekeink példaképei. Azt hiszem, az a minimum, hogy megpróbáljuk valamiképp viszonozni mindazt, amit ez a nemzet kapott tőlük. Ennek szellemében ebben az évben azokat a sportolókat, bajnokokat köszöntjük, akik hazánkat képviselik majd a 2012. évi, XXX. nyári olimpiai játékokon, Londonban.

Ünnepeljük őket együtt, december 19-én, a Sportcsillagok Gálaestjén!

Dr. Hegyi László