Sportoló is lehettem volna?

Sokan álmodoznak róla, hogy ha felnőnek, akkor majd híres sportoló lesz belőlük. Amikor általános iskolás voltam, akkor sok osztálytársam gondolta azt, hogy a jövője majd így fog alakulni, de aztán nem lett belőle semmi. Néhány embernél azt láttam, hogy a legfőbb gond a lustaságuk volt, pedig a tehetségük megvolt hozzá. Mások pedig hamar letettek erről az álomról, mert végül rájöttek, hogy őket ez annyira nem vonzza, inkább csak hobbinak fogják fel azt, hogy mondjuk, szeretik a kosárlabdát. Akiket pedig tényleg vonzott ez a dolog és nem adták fel, azok között vannak olyanok, akik éppen még mindig ezen a pályán mozognak és versenyszerűen sportolnak.

Én sokáig röplabdáztam, de tudtam már akkor is, hogy ez csak egy hobbi a számomra, nem ebből szeretnék megélni, viszont sportolási lehetőségnek teljesen megfelelő. A csapattal sokat jártunk versenyekre is és elég jó helyezéseket értünk el szinte minden alkalommal. Voltak olyan csapattársaim, akik aztán úgy döntöttek, hogy komolyabban szeretnék űzni ezt a sportot, én viszont költözés miatt muszáj voltam akkor a csapatból kilépni.

Sajnáltam akkor a dolgot nagyon, de nem tehettem mást. Aztán iskola miatt nem volt utána túl sok időm, hogy mindig visszajárjak a másik sulimba, úgyhogy végül abbahagytam a dolgot. Néha a haverokkal szoktunk játszani, de az már csak szórakozás, és nem versenyszerű röplabdázás. Kíváncsi vagyok rá, hogy ha akkor nem hagyom abba, akkor megjön-e a kedvem ahhoz, hogy komolyabban is foglalkozzak a témával, vagy ugyanúgy más úton képzeltem volna el továbbra is a jövőmet. Ez ugyan már jó régen volt, hiszen azóta minden tanulmányomat befejeztem és főállásban dolgozom, de azért néha jó visszagondolni az általános iskolás éveimre.