Az élet ismétli önmagát – fülbevalót vettem a lányomnak az első versenye emlékére

Mikor elkezdtem az úszást nem voltam még 5 éves. Anyukám egy nap azt mondta reggel, mikor felkeltem, hogy eljött az ideje, hogy megtanuljak úszni, és elmentünk egy boltba, hogy vegyünk nekem fürdőruhát meg úszósapkát. Az első pillanattól kedve elragadott a sport hangulata. Kezdetben csak az eszközök érdekessége nyűgözött le, az, hogy milyen fura, ahogy rácuppan a fejemre a gumiból készült sapka, majd mikor megérkeztünk délután az uszodába és megéreztem klór mindent átható szagát, azonnal szerelmes lettem az egészbe.

Kezdetben csak heti két alkalommal jártam az uszodába, de egy idő után kiderült, hogy elég jó tehetséggel sajátítom el az újabbnál újabb feladatokat, így átkerültem egy haladó csoportba. Heti 5 alkalommal, napi kétszer kellett edzésre menni, semmi másról nem szólt a szabadidőm, csak erről.

14 évesen vettem részt az első versenyemen, emlékszem, hogy nem is izgultam előtte, mert a fejemben annyira élesen megvolt a cél, hogy nem is tudtam volna feldolgozni, ha nem én vagyok az első. Felálltam a rajtkőre és mikor elhangzott a síp, olyan elszántsággal úsztam, mint azelőtt soha. Tudtam mit kell tennem, mit várok magamtól és az utolsó erő morzsámig küzdöttem. Azt a versenyt megnyertem. Életem addigi legboldogabb napja volt, mindenki engem ünnepelt, a családom minden jelenlévő tagja eufórikus állapotban volt, anyukám még sírt is, olyan büszke volt rám.

Mikor lejöttem az öltözőből, tapsoltak és ujjongtak, alig győztem megköszönni a lelkesedésüket. Hazamentünk utána és a kertben nálunk tartottunk egy kisebb bulit. Egyszer csak a nagypapám lépett oda hozzám és a kezembe nyomott egy kis dobozkát, amiben egy pár csodálatosan szép fülbevaló volt. Azt mondta, hogy ezt most azért kapom, mert hihetetlenül büszke rám és szeretné, ha erre a pillanatra mindig emlékeznék majd, sosem felejteném el, hogy hogyan kezdődött minden, bármi is lesz a vége. Patakokban folyt a könnyem, annyira megható volt az a pillanat. Különben is elképesztően szoros volt köztünk a kapcsolat a nagyapámmal, de ez az eset még nyilvánvalóbbá tette, mennyire szeret és hogy milyen közel állunk egymáshoz. A fülbevalót a mai napig őrzöm, csak ritkán veszem fel, kizárólag különleges alkalmakra.

Eltelt azóta jó pár év, felnőttem, és családot alapítottam. Az úszás mindig is fontos része maradt az életemnek, sok időt szenteltem rá nagyon. Nem értem el átütő sikereket, nem vettem részt világversenyeken, bár néhány házon belüli versenyt sikerült később is megnyernem. Aztán jött a kamasz kor és én kicsit ellustultam, fontosabbak voltak a barátok és a szórakozás, az úszás pedig afféle hobbivá avanzsált az életemben.

A lányom szintén 5 éves volt, mikor elkezdtünk vele úszni járni, és hamarosan kiderült, hogy ő is elképesztően tehetséges. Most 12 éves, és ma van az első versenye, amin részt vesz. Nagyon büszke vagyok rá mindentől függetlenül, mert tudom, hogy mindent belead abba, amit csinál, ebben egyértelműen rám, az anyjára ütött. Szerettem volna, ha neki is maradandó emlék marad az első versenyének napja, és visszagondolva, hogy nekem milyen sokat jelent még mindig a nagyapámtól kapott fülbevaló, arra jutottam, hogy ő is kap tőlem egyet. Nem értek túl jól az ékszerekhez, ezért elkezdtem nézelődni az interneten és találtam egy oldalt, ahol megragadta a figyelmem egy ezüst fülbevaló swarovski kristállyal. Egy kedves kis darab, nem feltűnő és nem csicsás, de a csillogása gyönyörű és azt gondolom, tökéletesen tükrözi a lányom személyiségét. Megrendeltem neki, és miután megérkezett, egyből tudtam, hogy ez lesz a tökéletes ajándék a számára. Arra gondoltam, én is úgy fogom neki átadni, mint ahogyan nekem adta a papám, és én is el fogom neki mondani, hogy sose felejtse el ezt a napot, amikor minden elkezdődött. Nem számít, hogy úszó lesz-e belőle vagy sem, hogy megnyeri a versenyt, vagy éppen utolsó lesz, nem ez a fontos. Az számít, hogy minden erejét és tudását tegye bele a teljesítményébe, és amikor kijön a medencéből, egyenes háttal tudjon végigsétálni mellette, büszkén. Azt szeretném, ha az egész életét így élné le, ezen elvek mentén, és akkor biztosan nem válik rossz emberré, akár mit is ér el az életben.