Megtalálni azt, ami igazán érdekel

Gyerekkoromban a szüleim nem járattak be semmi sport foglalkozásra. Sokáig nem is különösebben érdekelt semmi ilyen tevékenység. Inkább az a fajta ember voltam, aki a szobájában játszik az akció figuráival, vagy könyvet olvas.

Aztán egyszer a szomszéd srác hazaállított egy hatalmas csillogó fekete motorral, tudjátok egy igazi versenymotorral. Nagyon megtetszett, addig könyörögtem anyukámnak, míg megengedte, hogy elvigyen egy körre a fiú.

Azonnal beleszerettem. A sebesség megszédített. Tudtam, hogy ha elég idős leszek én is szeretnék majd egy ilyen csoda járgányt. Másra se tudtam gondolni, ez lett az álmom.

Szüleim persze nem örültek az új életcélomnak. Azt mondták veszélyek sportot néztem ki magamnak, és ráadásul nem is olcsó mulatság.  Rengeteget veszekedtünk emiatt, nem támogatták az ötletemet. Reménykedtek benne, hogy kezdeti rajongásom később majd alábbhagy.

Mondanom se kell, hogy nem így lett. Amint elég idős lettem megszereztem hozzá a papírokat, és boldog tulajdonosa lettem életem első motorjának.

Már a hozzá passzoló, megfelelő kiegészítők, bukósisak, motoros csizma, védőruhák kiválasztása is hatalmas izgalommal töltött el, nem hogy maga a gép megvétele.

A rengetek gyakorlásnak köszönhetően azóta hazai amatőr gyorsulási versenyeken indulok és remek eredménnyel zárom azokat.  A kezdeti nézeteltérések ellenére azóta a szüleim is belátták, hogy jól döntöttem, hiszen ez az, ami igazán érdekel.