Köszönöm sport, hogy vagy nekem!

A szüleim megrögzött mániája kísérte végig a gyerekkorom, hogy muszáj sportolnom. Volt olyan alkalom, hogy sírva, ragaszkodva kapaszkodtam az autó ajtajába, hogy ide semmiképp nem szeretnék bemenni, mert már megint erőltetni fogják a spárgát. Most felnőtt fejjel ebből az élményből is profitálok, mivel már tudom, hogy nem kell kapaszkodnom csak úsznom, hogy ne lepjenek el a hullámok. Amit ebből biztosan tovább viszek, hogy remélem én is annyira erős leszek, hogy minden lehetőséggel körül tudom majd ölelni én is a saját gyermekemet, és minden egyes alkalommal bekönyörgöm majd a pályára. Erről a minap olvastam egy szívszorító fogalmazást, ami egyben gyönyörű ötlet is . Édesanyám is tornázott, úszott, majd pedig atletizált. Én az utóbbiban találtam meg a lelkem egy kis darabjának igazságát és úgy műveltem a magasugrást, mint akinek nincs más. Minden nap úgy éreztem ezt, mint egy jó utazást.

Ha kérnének tőlem egy lelkesítő mondatot, hogy ez nekem mit adott akkor biztosan azt mondanám, hogy a sport elszántságra és kitartásra tanítja az embert így a kilátástalan helyzetekbe is képes tovább menni és összeszorítani a fogát.

Épp egy ilyen pillanatban isteni segítségként talált rám a megoldás egy ausztriai munka képében. Tájékozottságom csak a weboldalról tudtam bővíteni, de az ott leírt tapasztalatoktól hevesebben vert a szívem, így hát nekikezdtem. Felkerestem a kapcsolattartót, aki egy rövid német nyelvi teszt után mindenben a segítségemre lett. Elkészítettük a CV-met, amibe beírtuk az itthon szerzett munka tapasztalataim a vendéglátás terén illetve pár mondatban megfogalmaztuk, hogy mik az erősségeim és mik lehetnek az egyéb lehetőségeim. Különösen érdekelt a szálloda és az őt körülvevő élet minden szintje, ezt is megjelölve az önéletrajzomban szinte azonnal választ kaptam a kérésre. A levelező fiókom megtelt megannyi releváns ajánlattal, győztem szemezgetni az egyre sorakozó ausztriai munkák közül. A testvérem már járt hasonló cipőben így tőle érdeklődtem a külföldi munkavállalás rejtelmeiről. Az első tanácsát szó szerint megjegyeztem: legfontosabb dolgod most a kapcsolattartás minőségének fejlesztése és olvass sokat a kommunikációról. Nem mondom, hogy ez akkor a görcsben álló gyomromon sokat oldott volna, de utána sok higgadtságot merítettem ezekből a szavakból. Végül visszaírtam, válaszoltak, felvettük a kapcsolatot és alig pár hétre már az osztrák hegyi levegőtől frissültem egy remek csapatban, egy szállodában, ahogy megálmodtam. Először recepciósként dolgoztam, de mindenbe besegítettem, amibe csak tudtam. A szezon közepén már a szállodában szervezendő rendezvények lebonyolításából is kivehettem a részem.

Most rengeteg izgalmas élménnyel vagyok gazdagabb, számtalan tapasztalattal a zsebemben, köszönöm sport, hogy vagy és voltál nekem!