Jelmez farsangra – boltból, vagy saját készítésű?

Azt mondják, az ember nem tud kétfelé szakadni, nem tud két dologért egyformán lelkesedni. Nos, úgy gondolom, hogy nekem mégis sikerült: az elsődleges szenvedélyem a kisfiam, a második a tenisz. Igyekszem hasonló mennyiségű időt fordítani rájuk, még akkor is, ha egyesekben ez esetleg visszatetszést kelt. Igazából a feleségemmel elváltunk, tehát több a szabadidőm, mintha minden nap a fiammal kellene lennem, de még így is előfordul, hogy megviccel az élet. Jelmez készen általában nincs otthon, mert ugye miért is lenne, de amikor közeledik az iskolai farsang, az ex-nejem külföldön van, én meg annyira értek a szabás-varráshoz, mint a harangöntéshez, na, akkor kezdődnek a bajok. Még szerencse, hogy más szülők is járnak abba a klubba, ahová én.

Kicsit megszeppentem, mikor megtudtam, hogy két teljes hétig nekem kell a fiamra vigyázni, a válásunk óta nem voltam ennyit a sráccal. Az anyja üzleti útra ment külföldre, szóval az én feladatom lett erre az időre a teljes ellátása. Nem azért mondom, hogy nem örültem neki, hiszen végre hosszabb időt tölthettünk együtt, de elsőre akkor is kicsit ijesztő volt. Főleg amikor közölte velem, hogy a következő héten lesz az iskolai farsang, kéne neki valami jelmez. Hú, hirtelen azt se tudtam, hogy mit csináljak. Megpróbáljak én készíteni neki? Abból katasztrófa lenne. Kölcsönözzünk? Egyáltalán nem biztos, hogy van olyan, ami tetszik neki, pláne a méretében. Meg a kölcsönzőben egy csomó kauciót le kell tenni, utánajárni, szállítani, mi van ha megsérül… Szóval tanácstalan voltam. Kérdeztem tőle, hogy mi szeretne lenni, hátha akkor már valami konkrét dologban tudnék gondolkodni. Erre azt mondta, hogy rendőrnek szeretne öltözni. Na bumm. A következő gyomrost is megkaptam: így már biztos, hogy nem fogok tudni készíteni neki. Mondtam, hogy majd töröm a fejem, és kitalálok valamit.

jelmez

Teniszedzésen elpanaszoltam a partneremnek, hogy hogy jártam, hátha esetleg tud nekem segíteni. Neki is van két hasonló korú gyereke, hátha ő is járt már így. Legnagyobb örömömre azt mondta, hogy a legegyszerűbb lenne venni egy egyszerűbb jelmezt, mert akkor arra se kaució, és akkor sincs nagy baj, ha megsérül. A jatekwebshop.eu-t ajánlotta nekem, hogy nézzek körül, mert rengeteg jelmez van náluk, mindenféle kategóriákra osztva, még felnőtteknek valók is vannak, ha esetleg én lennék egyszer hivatalos egy ilyen buliba. Meg is mutatta a telefonján, hogy mit kell keresnem, és így már sokkal könnyebb volt nekem is.

Otthon odahívtam a kölyköt, és megmutattam neki, milyen tippet kaptam. Nagyon örült, ki is szúrt magának egy elég jól kinéző rendőrjelmezt, ami hála az égnek nem is volt drága. Féltem tőle, hogy majd a létező legdrágább jelmez fog megtetszeni neki, de végül mintha megérezte volna az aggodalmamat. Szépen megrendeltük a méretében a hacukát, még kiegészítőket is mellé, mert hál az égnek belefért, és már csak várnunk kellett. Mikor munka közben rám csörgött a futár, már tudtam, hogy megjött a csomag. Micsoda öröm lesz otthon, biztos le se bírom majd rángatni róla.

És pontosan úgy lett, ahogy sejtettem: Iszonyúan örült, és ne se akarta venni. Abban jött-ment ide-oda a lakásban, megbírságolta a növényeket, engem megkergetett játék-gumibottal, szóval a rendőri alapok már megvoltak neki. Később aztán levetettem vele és kimostam, mert egyrészt máris sikerült összekoszolnia, másrészt kibontás után nem is árt, hogy ne egye bele magát esetleg a doh. Az iskolai farsang napjára aztán szépen meg is száradt, nem ment össze a jelmez, szóval minden akadály elhárult, hogy ő lehessen az iskola rendfenntartója. Még a volt feleségem is megdicsért (pedig nem szokása), hogy milyen talpraesetten és gyorsan oldottam meg a feladatot!