Amikor egy megye kettes focicsapatról van szó, az ember nem remél túl sok jót. Sokan nem veszik komolyan a sportot ezen a szinten, hiszen kis szerencsével és heti egy-egy edzéssel is egész szép eredményt lehet elérni. De nem nálam! Én edzőként nagyon komolyan veszem a feladatomat. Nálam nincs lazsálás. A sportot tisztelni kell. A labdarúgás pedig nem vicc, akkor sem, ha a ember nem a Manchester United ellen áll pályára.
Figyelek a sportolóim fizikai és mentális jólétére. Amit tudok, megadok nekik. Rendszeresen szervezek plusz edzéseket, reggeli futást a környéken, hogy rávegyem őket ara, hogy még egy kis extrát beleadjanak a felkészülésbe. Angolul erre modják, hogy “going the extra mile”.
Eddig nagyon bejött a taktikám. Az én fiaim a megye legjobb sportolói ezen a szinten. Persze a dolgozó, mindennapi életben is keményen teljesítő férfiakkal nem könnyű megértetni, hogy be kell osztaniuk az idejüket és oda kell figyelniük a sportra is.
Fontos a magánélet és a sportteljesítmény egyensúlya. Ehhez pedig néha napelem pályázat családoknak kell.
A múltkor azt vettem észre, az egyik csapattagom alig koncentrál az edézsen. Láttam, hogy félgőzzel dolgozik csak, alig tudja tartani az iramot a többiekkel. Tudtam, hogy beszélnem kell vele. De azt is, hogy nem mondhatok neki semmi bántót. Nem szidhatom le. Akkor elveszem a kedvét az egésztől.
- Figyelj, látom, hogy baj van… Az asszony? – kérdeztem. (90%-ban a feleség szokta a problémát okozni.)
- Nem… Csak én már nem bírom… Jön a gyerek, fel kell újítanuk a házat. Egy régi kacat az egész, alig van szigetelés. Családot szeretnék, nyugalmat, de többet már nem tudok melózni. Feladom…
Aznap este sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy nagyon sokára sikerült egy kis házat vásárolniuk az egyik közeli faluban a feleségével. Nagyon örültek, de egyre-másra jöttek ki az épület hibái. Ázik, rossz a fűtés, cserélni kell a vezetéket… Mostanra egész jó állapotban van és lakható a hely, de születendő gyermeküknek jobb környezetet szeretnének.
Nagyon sajnáltam őt. A csapatért is mindent megtett, otthon is komolyan teljesített és a munkahelyén is helyt állt, hogy tudja a fizetni a kiadásokat. Elfáradt…
Szerettem volna segíteni.
Talán ha gyűjtést szerveznék? Ha esetleg megpróbálnék támogatást kérni az önkormányzattól… Biztosan van megoldás.
Egész éjszaka az interneten keresgéltem, hátha találok valamit. És meglett.
“napelem pályázat családoknak” – ez lett a megoldás!
Van egy olyan pályázat, amelynek a során a családok kamatmentes uniós támogatást kaphatnak napelem telepítésre és másra is: fűtés korszerűsítésre, szigetelésre, napkollektor építésre, rengeteg olyan dologra, amelyik természetbarátibb és egészségesebb háztartásvezetést tesz lehetővé.
20% önerő kell csak hozzá, akár 10 millió forintot is fel lehet venni, törleszteni pedig elég 10 év múlva… Tudnának egy olyan energiatakarékos rendszert építeni, amelyik nem viseli meg a pénztárcájukat és egyenletesen tartja a kiadásaikat. Ráadásul a cég, amelyiknek az oldalán találtam a pályázatot, vállalja azt is, hogy elintézze a pályázathoz szükséges papírmunkát. Ez biztosan nagy terhet venne le a sportolóm válláról.
Edző vagyok. Tudom, hogy ilyesmit csak óvatosan és finoman lehet adagolni, úgyhogy nem támadtam le direkt a srácot. Szép lassan, hetek alatt rejtettem el a nyomokat… Hol egy linket küldtem neki, látszólag véletlenül, hol egy papírt rejtettem a táskájába. Így aztán egyszer csak összeállt neki a kép, és még csak nem is gyanakodott, hogy az én kezem lehet a dologban.
A következő meccsünket sima 4:2-re nyertük a megye egyik legerősebb csapata ellen. Pár hét múlva pedig munkások érkeztek az apró, falusi házhoz… Véletlenek nem léteznek. Ezt minden sportember tudja!