Sportolóként hihetetlenül fontos az egészségem. Minden napom egy sablon az életemben, amelyet egész nap komoly és megterhelő fizikai munka jellemez. Számomra nem lehet kihagyás, hiszen az élsportban egy kis hiba is nagyon komoly kiesést okozhat, netán a teljes bukáshoz vezethet. Nem túlzok, hogy sporttársaimmal együtt talán a sérülésektől félünk a legjobban. A néző csak annyit lát egy-egy sérülésből, jaj, szegénynek mennyire fáj, de a fájdalom mellett gyakran ott a méreg és a kétségbeesés keveréke is, hiszen mi már abban a pillanatban tudjuk, amikor bekövetkezik a sérülés, hogy ez körülbelül mekkora kiesést jelenthet számunkra. És itt nem csak az elszalasztott versenyekről van szó, melyeknek pénzdíjazása van, hanem a fizikum leromlásáról is, amely felépítése hosszas időt és nagyon, de nagyon sok munkát vesz igénybe.
Hiszen valljuk be az egy dolgok, hogy egy sportoló technikás. A technikát meg lehet tanulni, és az lesz igazán sikeres az általa választott területen, akinek van érzéke az elsajátított technika önmegvalósításához. De ahhoz, hogy bárki ide elérjen egy nagyon komoly és apránként kidolgozott fizikumra van szükség, hiszen anélkül fabatkát sem ér az egész. Ez pedig idő. Hosszú hónapok, sőt évek munkája, míg valaki olyan testfelépítést dolgoz ki magának, mint amilyen a sportjához kell. Nem elég folyamatosan csak edzeni, hanem mindig előre kell gondolkozni. Egyszer kardió, egyszer súlyemelés és ezek folyamatos változtatása, kombinálása és variálása, még pedig úgy, hogy a leginkább használt izmok terhelve legyenek, de mégse legyenek túlterheltek. És az életformához elengedhetetlen a tökéletesen megtervezett táplálkozás is, hiszen akkor van megfelelő mennyiségű izomnövekedés, ha elegendő táplálékot biztosítunk a szervezett számára, ámbár ennek a minősége nem mindegy. Szóval visszatérve a központi problémára, ha egy sportoló lesérül, akkor annak komoly következményei vannak. Én a legjobban a lábamat féltem, hiszen azt mindenképp kell, használjam, és úgy érzem, én ott vagyok a legsebezhetőbb. Különösen, ami a porcokat érinti. Nem kell, hogy mondjam, hogy egy porckorongműtét szörnyű lehet, és nem a fájdalom miatt, hanem mert eszméletlen hosszú idő, amíg lábadozik az ember. Én éppen ezért mindennap porcerősítő készítményt szedek, hogy ezzel ne legyen gondom. Úgy vélem, hogy a megelőzést nem lehet elég korán elkezdeni, hiszen egy porcleválás akár a karrierembe is kerülhet. Ezért mondom mindazt, hogy naponta egy-két csepp porcerősítőt meginni nem nagydolog, és nem kerül többe 20 másodpercnél, de ha nem figyelsz oda az életedre, akkor könnyen lehet, hogy pórul jársz. Nem szabad, eljutni oda, hogy komoly baj legyen, mert nem jó az senkinek. Hiszen ki szeret kórházban feküdni hetekig. Az étel minősége és mennyisége pocsék, rajtad kívül össze vagy még zárva hat másik szerencsétlennel, akik horkolnak, köhögnek, és elmesélik a fél életüket. Nem beszélve az állandó vizsgálatokról és mintavételről, a folyamatos vizitekről, és a megvető pillantásokról, hogy ha valaki hozzátartozója véletlenül becsempészik egy csirkecombot a vasárnapi ebédről. Számomra nem kérdés, hogy melyik utat választom. Remélem sportolóként még sok-sok évig versenyezhetek, és lehetek top formában, hiszen ez az életem.